Zsoltárok könyve 43. rész-44 rész

1. Ítélj meg engem oh Isten! és oltalmazd meg ügyemet az irgalmatlan nemzetség ellen; az álnok és hamis embertől szabadíts meg engem.
2. Hiszen te vagy oltalmam Istene, miért vetettél hát meg engemet? Miért kell gyászban járnom ellenség háborgatása miatt?
3. Küldd el világosságodat és igazságodat, azok vezessenek engem; vigyenek el a te szent hegyedre és hajlékaidba.
4. Hadd menjek be Isten oltárához, vígasságos örömömnek Istenéhez, és hadd dicsérjelek téged cziterával, Isten, én Istenem!
5. Miért csüggedsz el lelkem, miért nyughatatlankodol bennem? Bízzál Istenben, mert még hálát adok én néki, az én szabadítómnak és Istenemnek.

Zsoltárok könyve 44. rész

1. Az éneklőmesternek; a Kóráh fiainak tanítása.
2. Oh Isten! füleinkkel hallottuk, atyáink beszélték el nékünk a dolgot, a melyet napjaikban, a hajdankor napjaiban cselekedtél.
3. Nemzeteket űztél te ki saját kezeddel, őket pedig beplántáltad; népeket törtél össze, őket pedig kiterjesztetted.
4. Mert nem az ő fegyverökkel szereztek földet, és nem az ő karjok segített nékik; hanem a te jobbod, a te karod és a te orczád világossága, mert kedvelted őket.
5. Te magad vagy az én királyom oh Isten! Rendelj segítséget Jákóbnak!
6. Általad verjük le szorongatóinkat; a te neveddel tapodjuk le támadóinkat.
7. Mert nem az ívemben bízom, és kardom sem védelmez meg engem;
8. Hanem te szabadítasz meg minket szorongatóinktól, és gyűlölőinket te szégyeníted meg.
9. Dicsérjük Istent mindennap, és mindörökké magasztaljuk nevedet. Szela.
10. Mégis megvetettél, meggyaláztál minket, és nem vonulsz ki seregeinkkel.
11. Megfutamítottál minket szorongatóink előtt, és a kik gyűlölnek minket, fosztogattak magoknak.
12. Oda dobtál minket vágó-juhok gyanánt, és szétszórtál minket a nemzetek között.
13. Eladtad a te népedet nagy olcsón, és nem becsülted az árát magasra.
14. Csúfságul vetettél oda minket szomszédainknak, gúnyra és nevetségre a körültünk levőknek.
15. Példabeszédül vetettél oda a pogányoknak, fejcsóválásra a népeknek.
16. Gyalázatom naponta előttem van, és orczám szégyene elborít engem.
17. A csúfolók és káromlók szaváért, az ellenség és a bosszúálló miatt.
18. Mindez utolért minket, mégsem feledtünk el téged, és nem szegtük meg a te frigyedet.
19. Nem pártolt el tőled a mi szívünk, sem lépésünk nem tért le a te ösvényedről:
20. Noha kiűztél minket a sakálok helyére, és reánk borítottad a halál árnyékát.
21. Ha elfeledtük volna Istenünk nevét, és kiterjesztettük volna kezünket idegen istenhez:
22. Nemde kifürkészte volna ezt Isten? Mert ő jól ismeri a szívnek titkait.
23. Bizony te éretted gyilkoltak minket mindennapon; tekintettek bennünket, mint vágó-juhokat.
24. Serkenj fel! Miért alszol Uram?! Kelj fel, ne vess el minket örökké!
25. Miért rejted el orczádat, és felejted el nyomorúságunkat és háborúságunkat?
26. Bizony porba hanyatlik lelkünk, a földhöz tapad testünk.
27. Kelj fel a mi segítségünkre, ments meg minket a te kegyelmedért!